Mint betegágynál kialudt fáklyák,
úgy állnak itt körben a ciprusok;
Árnyukban egy bagoly fészket rakott,
És ékszer arcuk gyíkok mutatják.
Hol vörös láng gyúl a pipacs kelyhén,
Ott a piramis csendes termében
Egy ősi Szfinx bújik meg sötéten,
S zordon vigyázza a Halál kertjét.
Ó! Földanya méhe oly édes és
Lágy ölében örök nyugalom van!
Ám neked édesebb a pihenés,
Ahol visszhang szól kék barlangokban,
Vagy hallatszik a vad hullámverés,
s hajók tűnnek el homály-habokban.
LIKE burnt-out torches by a sick man's bed
Gaunt cypress-trees stand round the sun-bleached stone;
Here doth the little night-owl make her throne,
And the slight lizard show his jewelled head.
And, where the chaliced poppies flame to red,
In the still chamber of yon pyramid
Surely some Old-World Sphinx lurks darkly hid,
Grim warder of this pleasaunce of the dead.
Ah! sweet indeed to rest within the womb
Of Earth, great mother of eternal sleep,
But sweeter far for thee a restless tomb
In the blue cavern of an echoing deep,
Or where the tall ships founder in the gloom
Against the rocks of some wave-shattered steep.
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
