Rád gondolok. Most úgy gördül le az este,
mint amikor itt ültél a szobában, nálam.
Rád gondolok. S a kedves, otthoni hegyre.
Versailles-ra gondolok, hol búsan sétálva
verseket idéztünk, szomorú, két árva.
Barátodra gondolok, s édesanyádra.
A bárányokra gondolok, a tó kéken
ring, bégetők halnak és kolompszó illan.
Rád gondolok. A tiszta felhőre az égen.
Végtelen vizekre, fellobbanó fényben.
Harmatra, mely a szőlőn visszacsillan.
Rád gondolok. És magamra. Velünk az Isten.