Húgomhoz

Amerre jársz eljő az ősz és az este,

kék vad zúg a fák alatt,

magányos a halastó este.

Madár röpte zsong az ég alatt.

fajdalom ül szemeid ívén.

Halk kacaj zeng ajkaid alatt.

Szemhéjaid az Isten veti.

Csillagoknak az éjjel, áldozati gyermek,

homlokodnak ívei.

Amerre jársz eljő az ősz és az este,

kék vad zúg a fák alatt,

magányos a halastó este.

Madár röpte zsong az ég alatt.

fajdalom ül szemeid ívén.

Halk kacaj zeng ajkaid alatt.

Szemhéjad az Isten veti szelíden.

Éjkereső csillagok, nagypénteki gyermek,

homlokíveden.

Rosenkranzlieder

An die Schwester 

Wo Du gehst, wird Herbst und Abend.
Blaues Wild, das unter Bäumen tönt.
Einsamer Weiher am Abend.

Leise der Flug der Vögel tönt,
Die Schwermut über Deinen Augenbogen.
Dein schmales Lächeln tönt.

Gott hat Deine Lider verbogen.
Sterne suchen nachts, Karfreitagskind,
Deinen Stirnenbogen.