Egy este majd meghalsz, ha beborul az ég. Hirtelen jön. A suttogó és szörnyű restség rád tör és nem hagy győzni, ölel remegőn. A kábaságot, a sírt nem jósolta semmi. Talán álmodsz is. Én leomlok, lásd, ennyi, s a vak halál túllép minden megtörténhetőn.
Anna de Noailles (1876-1933)
Vous êtes mort un soir
Vous êtes mort un soir à l'heure où le jour cesse. Ce fut soudain. La douce et terrible paresse En vous envahissant ne vous a pas vaincu. Rien ne vous a prédit la torpeur et la tombe. Vous eûtes le sommeil. Moi, je peine et je tombe, Et la plus morte mort est d'avoir survécu.
|