A könny forrása a lélek.
A könny mindig az emberről beszél.
Az állatnak nincsenek könnyei. Csak az ember tud sírni.
Boldogságnak és boldogtalanságnak egyaránt vannak könnyei. Könnyezik szívünkben a fájdalom és könnyezik az öröm. A könnyben énünk jelenik meg. A könny vallomás. A szeretet, a szerelem könnyekkel is beszélhet. Az irgalomnak, a jóságnak is vannak könnyei.
A gyűlölet és harag szárazon hagyja a szemet. A félelem és a gyávaság nyüszítő sírása igazán nem könny.
A könnyeket soha nem szabad szégyellni. Minden könny nagyon emberi. Nagyon Te. Nagyon Ő.
Csodálatosak a könnyben úszó szemek. A könnynek hatalma van. Meglágyítja e kemény szíveket. A durvát megszelídíti és a kegyetlenből irgalmat vált ki.
Vannak könnyeid? Kincsek az arcodon. (Az érted sírt könnyek, ha tudnál róluk, gazdaggá, boldoggá tehetnének!) Könnyeidben elsírod az elmondhatatlant. Könnyeidről írok, pedig öröm a célom.
Tévedek? Nem.
Könny és öröm ikertestvérek. Ízlelgesd meg könnyeidet.
Nem csupán sós, de mindegyiknek öröm íze is van...