Jézus Krisztus időszámításunk első 3 évtizedében élt. Betlehemben született, Jeruzsálemben halt meg. A róla szóló evangéliumokban 70-szer állította önmagáról, hogy ő az Emberfia. Hogy tulajdonképpen kicsoda ő, kétezer éve kérdezi az ember. Kortársai, akik szem- és fültanúi voltak szavainak, tetteinek, különféleképpen vélekedtek. A Biblia őrzi véleményüket. Jó néhányat idézek.
- Jel, melynek ellene mondanak.
- Honnan ennek a bölcsessége és a csodatevése?
- Jó ember. Az Úr az! Ő a Messiás!
- Ez valóban próféta.
- Ő az Isten Fia.
- Hogy érthet a tanításokhoz, hiszen nem tanult?!
- Ördöge van!
- Ez nem megszállott beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?
- Megháborodott!
- Ember még így nem beszélt.
- Az a csaló.
- Ha nem volna Istentől, nem tehetett volna semmit.
- Magánkívül van.
- Hisszük, hogy Istentől jöttél.
- Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Izrael Királya!
- Látjátok, semmire sem mentek, az egész világ utána fut.
- Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást!
- Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
- Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
- Ez valóban Isten Fia volt.

Kortársainak szó szerint idéztük ellentétes értékeléseit.. A vélemények tűz-víz ellentétében feszülnek. Egyik nap éltették, másik nap keresztre feszítését követelték. Inkább a gyilkos Barabás kellett, mint Jézus.

Ki lenne képes felsorolni, hogy az elmúlt két évezredben mennyien és hányféleképpen ítélték meg. (Sok kötetnyi lenne.) Mennyi imádó szeretet és mennyi tagadó gyűlölet.

És ma? És mi? A ma élők hogy válaszolnak a kérdésre: kicsoda az Emberfia? Ki Ő nekünk a XXI. században élőknek?

Válaszunk előtt ismerjük meg, miként beszélt önmagáról..- Legközelebb erről gondolkodunk el.

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. október 22-i számában.)