Ha hiábavalónak ítéled az életedet, sorsodat; miért tetézed értelmetlen halállal?

Értelmetlen halálnak tartják a közlekedési balesetet. A baleset áldozatait kivédhetetlenül, váratlanul érte a halál. Tulajdonképpen nem kellett volna megtörténnie. A közlekedési balesetnél van értelmetlenebb halál. Az öngyilkosság. Ugyanis az elkerülhető.

A legyőzhetetlen betegségben az ember harcol, ellenáll, szól, jajgat teste-lelke. A szenvedésben jelen van. Megéli saját énjét. Mikor érzi, hogy erősebb a halál, elfogadja. Saját halálával hal meg.

Jókai Mór „meséli” el A Kőszívű ember fiai című könyvében a fiúk apjának halálát.

Az apa még tudta, hogy 60 perc van hátra az életéből, s utána megáll a szíve.

Magához rendeli feleségét, fiait. Intézkedik. Búcsúzik. A közeledő halál perceiben arcát mutatja övéinek. A saját halálával hal meg.. Élete tetteit halálával koronázza.

Arnold Böcklin: A Holtak szigete

Az öngyilkos elrejtőzködik. Félrevonul. Az arcát se lássa senki. Sejti, nem igazi énje cselekszik. Ő az első, aki nem tudja elfogadni a halált. Nem azonosul vele. Magának sem meri bevallani, inkább élni, másként szeretne élni. Ha önkezeddel szándékozol kioltani az életedet, akkor amellett, hogy halálod értelmetlen lesz, még csak a sajátodénak sem mondhatod. Az öngyilkossággal foglalkozó világhírű francia tudós állítja, hogy az egyént a közösség törekvései hatják át és késztetik öngyilkos tettére. Vannak társadalmak, melyekben az önpusztítás járványként szedi az áldozatait. Akit megfertőz, aki ettől a „mérgezéstől” szabadulni nem tud, az vet az életének önkezével véget. Ezért az öngyilkos, aki elveszetnek, elrontottnak tartja életét, még halálát is elrontja. Olyat tesz, ami nem természetes.

Így érzel te is. Szíved az életet akarja. Ha most még mint árnyék fedi be az önpusztító vágy, győzd le.

Szíved még nem dobogta el minden dobbanását, melyre született. Ha elkerülöd az értelmetlen halált, értelmessé válhat életed, s a halálod egyszer majd a sajátod lesz.