A kivégzés mindig látványos. Kíváncsi csőcseléket és együtt érző embereket vonz. Ahol pedig tömeg, ott rendet fenntartók is jelen vannak. Jézust a keresztúton katonák kísérik, akiknek parancsnoka egy Százados. Mindenre figyel. Ő a felelős, hogy az elítélt elérje a vesztőhelyet. Nézte a 3 keresztgerendát cipelőt.  Az egyiken, maga sem tudja, miért, megesett a szíve. Vagy félt, hogy gyöngeségében  nem ér fel a hegyre? Segítséget parancsolt melléje. Egy munkából hazatérő földmívest, vigye a keresztet... Vitte...
           Fölértek a hegyre. Robbanásig feszült hangulatban vették körül a fára szegezettet, a másik kettőt kötözték. A Százados feszülten figyelt. Minden moccanás fontos. Minden kiejtett szó szikra lehet, hogy lángot lobbantson. Különösen figyelte Jézust. És mit hall? Ellenségeinek bocsánatot kér, anyját barátjára bízza, kétségbeesetten kiált, mint a mindenkitől elhagyott, aztán csöndesen lelkét Atyjának ajánlja... Kétségtelen haldoklik. Zihálva lélegzik. Kínzó fuldoklás fojtja meg... Szemtanúja halálának...
          És akkor, éppen akkor, amikor éjsötét borítja be a várost, a Golgota hegyét, amikor mélyen hívőkben is már alig pislákol a hit fénye, akkor, akkor villámlik fel benne a felismerés és kiáltja: " Ez az ember igaz volt! " A történetet Máté és Márk is leírta, és a Százados szavait így őrizte meg:
" Ez az ember valóban Isten Fia volt. "
          Kialudt a nap. Fénytelen az ég. és akkor "csillag " villan föl a Halott mellett: a Százados hite! Mily halál lehetett az, amelyet látva egy pogány Százados, ISTENNEK ismeri fel Jézust?!
          Ilyennek kellene lennünk. Nem felületesen nézni, de mélyre látni. Széthasítani a látszat homályát. Nem csak hallani a fuldoklásban összetört szavakat, hanem megfejteni tartalmát. Kutatni, keresni. Ha így tennénk, nem vakítana el, nem tenne süketté a reklám, a gazdaság, a politika ámítása.
         Megfeszített Jézus. Emberek gyűrűjében látunk. Akik életedben hittek, elfutottak, de íme van, aki halálod miatt hisz benned, és kiáltja: Te valóban Isten Fia vagy.
         Mennyien vannak, akik eszmék harcába születtek bele. Csak úgy ismerik, látják, hallják, miként vernek belé szögeket.  Halott Isten, Ő. A legnagyobb halott! Nézzék csak, kutassák sebeit, "érintsék", mint a kételkedő Tamás, és majd megtapasztalva a Holtan is Élőt, vallják: Én Uram, én Istenem.  Csak tanulmányozzák, ismerjék meg és a kételkedésből  hitbe jutnak, üldözőből hirdetővé válnak. Csak ismerni kell a történelmet, az eszmék és hitek harcterét.
         Uram, golgotai zűrzavarba halálba zuhanó Jézus, bár láttalak volna a Százados szemével, ám most hihetek hitével és vallom: Ez az ember valóban Isten Fia!