Az első olvasásra és értelmezésre a címben adott állítás nyilvánvaló. Ám a tapasztalat mást mutat. Tudományos közvélemény-kutatások és saját tapasztalatunk szerint is, az emberek jelentős többsége Istenben hisz, de már jelentősen kevesebb ember reméli halhatatlanságát. Sőt az istenhívők körében szintén nagyobb az örök életben kételkedők vagy az azt tagadók aránya.
A Readers Digest magazin l4 országban végzett felméréséből az derül ki, hogy az európai emberek 71 százaléka hisz Istenben, ám csak 53 százaléka mindennapjaikat befolyásolva hisz az örök életben. (2004) Nagyon valószínű, hasonló eredményre jutnánk, ha saját környezetünkben tennénk fel a kérdést.
Elgondolkodtató tény ez. Mindenki önmagában vizsgálja meg hitének irányultságát. Magam személyes Istenben hiszek, szükségem van rá, és nekem nem elég csak csak most és itt, életem 70-80 évében. Szükségem van rá, mert halhatatlan életre vágyom, és ezt csak Ő tudja megadni. A Bibliában adott szava, Jézus ígérete "kötelezi" Őt.
.....
Az örök életben való hit nem az istenhit függeléke, hanem az istenhit radikalizálása. Miért? " Mert nem állok meg feltétlen bizalmam fele útján, hanem következetesen végigjárom... Mert értelemszerűen abban bízom, hogy a Mindenható, a Teremtő, aki a nemlétből létre hív, a halálból is képes életre hívni... Aki komolyan hisz az örökké élő Istenben, hisz Isten örök életében, az hisz a maga - az ember- örök életében is."(Hans Küng) Az istenhit tehát egyben halhatatlanságba vetett hit is. Ha nem így van, akkor milyen istenhitünk Istene?!
.....
A Feltámadt Jézus szavait áthatja az örök élet valósága. Tanít róla, ígéri. Máté evangéliuma őrzi azt a beszédét, amelyben elmondja Jézus, hogy a világmindenség beteljesedésekor, az emberi történelem végső értékelésekor mi fog történni. Akkor Ő a jobbján állóknak mondja:" Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta." A balján állók hallják a nekik mondottakat: " Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült." (Mt 25,3l-48) Az istenszeretők, istenkeresők "országa" a menny boldogsága. A tudatosan, szabad akaratuk teljes szándékával Isten nélkül élők reális lehetősége az istenhiányból eredő szenvedés.
Menny és pokol. Az istenhit nélkül élőket bizonyára nem érdekli. Aki hisz, abban mégiscsak van kíváncsiság, bár tisztában lehet vele, hogy már Izaiás próféta leírta, Pál apostol idézte, hogy "Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt." (Iz 64,3) Mégis, mégis próbálkozunk majd... Addig bizonyára többen is velem, Dosztojevszkijjel valljuk: "Valójában hinni Istenben, annyi mint hinni a feltámadásban, sőt ez már az örök élet kezdete."