Születtem 82 évvel ezelőtt. A születésnap ünnep. Az Életet ünnepeljük, amely felsírt egy sohasem volt csecsemőben, és azóta mosolya színesíti a világot. Volt, amikor nem voltam, ám most már, hogy megszülettem, nem lehet, hogy ne legyek. Ha nem így, akkor másként, a Valóság ismeretlen, sejtett és hitt lényegében. Inkább állapot,mint hely, bár Jézus megígérte, hogy elmegy helyet készíteni nekünk. Ám azt is tanította, hogy az örök élet: megismerni az Istent. Megismerni a szeretet, mivel Isten a Szeretet: szeretni! Mécs László FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN! című versét idézem. "Ó bárcsak tudnánk távozáskor / fényt hagyni, mint a Messiás. " - " Vagy legalább, mint az Anyák. "- Vagy legalább is mint a Nyár."
"Az életünk oly tünékeny. Ó szent fényt hagyni volna jó! "
Fény nincsen árny nélkül. Életemben, életművemben legalább több volt a fény, mint az árny? Ki tudja megítélni? Az elmúlt nyolc évtizedben, hogyan szőtte át életemet
- a történelem rettenete és szépsége, - népem tragédiái és harcai a szabadságért, - egyházam emberi árnyai és isteni ragyogása, - családom vereségei és megdicsőülései?
Pilinszky Jánossal vallom: "Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom." Öntudatra ébredésem óta érint a Szépség, a Jóság, az Igazság. A hit, a remény, a szeretet tágra nyitja szívemet a Szent és minden ember felé. Holott vagyok, mint minden ember: "Simul justus et peccator." Egyszerre igaz és vétkes. Ha szeretném, hogy " fényt hagyni volna jó ", szeretném, ha Puszta Sándor költővel mondhatnám: " én is hóba írt / jel vagyok! ", és szavaival kérdezem: " marad ha létem / itt hagyom / utánam csöppnyi /cinkenyom?" Remélem... Volt, amikor nem voltam. Ám most már, hogy megszülettem, nem lehet, hogy többé ne legyek. Garancia erre maga az Isten. Az Ő szavai: "Aki bennem hisz, ha meghalt is, élni fog."
|