Claudelnek igaza van: Hatalmas az öröm, mindennél erősebb. Dosztojevszkij igazságát azzal egészítem ki, hogy az örömre minden ember kiválasztott. Te is! Az ember örömre született. Erről beszél minden mosoly, minden kacagás, minden nevetés. Ha mégis kevés az öröm, arról nem az örömben gazdag világ tehet, hanem az emberi szív, mely az örömet észre nem veszi, át nem éli.

Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk. Amint az életünk “egészét” a pillanatok, a percek töredékében éljük meg, hasonlóképpen az “egész” boldogság egyszerre nem birtokolható, csak az örömben élhető át. A boldogságot keresem én is, mint Te. Nem találom én sem, amint Te sem leltél rá teljesen. Kérlek, most tarts velem. Nem vagyok tudós, sem bölcs. Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. Vagy a szívem lett érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. Ám az örömmel naponta találkozom. Itt. Most. Hívlak, örülj velem! A mindennapi kenyér mellé kell a mindennapi öröm. A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra, majd…. Közben most élünk, most érzünk, most kell a szívnek örülni, hogy emberi legyen élete.

Ne várj értekezést, nem bölcseleti művet olvasol, sem tudományos tájékoztató. Sorokat írtam az örömről. Olyan egyszerű, mint amikor azt mondják: egyél, igyál, tornázz, hogy egészséges légy. Ennyire egyszerű és ennyire fontos. Hányszor hallod a rádióban, televízióban, hogy többet mozogj, lélegezzél mélyen. Most én szólok. A szívedhez. Örülj velem! Naponta ezernyi öröm les rád, csak észre vedd, érezd, engedd magadba és örülj.

Örülni hívlak. Nem lehet, hogy ne jöjj. Élni csak örömben érdemes és csak örömben szeretheted az életet.