 | | | 2025. április 3. csütörtök, Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A világirodalomról | | 
Régen az írók titkos szövetsége az embereknek
írt. A mai titkos szövetségek mindent írnak, ami nem emberi.
Régen az olvasó felfedezte az írót, ma az író nem találja az
olvasót. Nem azért, mert nem keresi, hanem azért, mert nem érdekli.
Régen az író az írás által vált naggyá, ma a kinevezett
nagyok írás nélkül is nagynak hirdettetnek. Régen egy regény sokakhoz szólt, ma
a regények egyáltalán nem szólnak semmiről, vagy ha szólnak, akkor pont a
semmiről szólnak. Vagy inkább dadognak. És leginkább senkinek. A rossznyelvek
szerint senkiknek.
Jogos, ha most megkérdezi tőlem valaki, hogy mikor is volt az
a sokat emlegetett régen. Így közhelyesen és magyartalan formában.
Sebaj, értem a kérdést, erre a közhelyességre és sekélyes
grammatikai szörnyszüleményekre megtanított az úgynevezett modern irodalom.
Az a kor, melyben az író nem merte magát modernnek nevezni.
Miért tette volna. Hiszen az író nem a jelennek, a pillanatok elsuhanó
látomásainak ír. Merész és megszokott a kifejezés: az öröklétnek. Mondják, a
múltnak nem írhatott, de a jelen is egyszer múlt lesz, sőt a jövő is. A regény
előtti múlt meg azért számít, mert az irodalom is örök körforgás, habár sarjad
és burjánzik, elágazik és visszanő, terebélyessé válik és lecsupaszodik, mindig
az életről szól. Nem a kényelmes vagy stilizált életimitációról, hanem Reymont,
Wass Albert, Nyirő József, Petőfi Sándor művészetét ihlető életről, az isteni
világrend roppant architektúrájáról, melynek alapja, fala, tornya és kupolája
nem az anyag, hanem a szív, a küzdés, a vágy, az ösztön és az akarat.
A modern száműzte Istent, tehát maradtak a díszletek, maga az
író is díszletmunkás lett, a stilizált élethelyzetek díszleteinek tologatója,
ostoba és szánalmas betűzsonglőr, aki nem látja a közönséget, mert a díszletek
mögött áll, aki előtt a függönyt sem húzták szét. S talán jobb is, mert nem
látja az üres nézőteret.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |