 | | | 2025. április 3. csütörtök,
Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum: Jókai Mór 1. |   | |
A magyar zseni süllyedésének korában mindig erőt adhat, ha egy-egy elveszni látszó vagy a múlásnak hagyott óriás nevét újra magasba emeli az emlékezet.
Jókai májusban halt meg, mikor a madárbirs és a pünkösdi szegfű nyílik, s mely naphoz oly’ közel áll Berzsenyi születésnapja, s leginkább a feltámadott Isten igésen szép testamentuma.
Apja még Jókay volt, s anyja Pulay-lány abból a régi protestáns és kisnemesi rétegből, mely olyan sok nagy írót adott a nemzetnek.
Két bátyja még kisgyermekként halt meg, az ábrándos lelkű ifjú ötödik hajtása volt a családnak.
Keresztnevét atyjától nyerte, akinek Benyovszky Móricz volt példaképe.
Atyja maga is irogatott, festett és rajzolt, s támogatója volt az irodalomnak. S anyjától mégannyit tanulhatott, aki adomázó kedvében ékesen szólt mindenféle dologról.
Az ifjú Jókay Móricz csodagyermek volt, már tíz esztendős korában verse jelenhetett meg. De a lassan fiatalemberré serdülő gyermek mégis zárkózott és magányos volt, barátok nem látogatták. Félénkségét mi sem jellemzi jobban, minthogy rettegett a kutyáktól, az akkor a szülővárosában feltűnő szakállas zsidóktól, s kényszerképzetek gyötörték, hogy élve eltemetik. Félt a víztől, sohasem tanult meg rendesen úszni. A ribizlit is csak kimagozva ette, mert rettegett a fulladástól.
Bántotta a disszonancia, ezért jómódú és sikeres ember korában a cselédeket az alapján választott, hogy azoknak mennyire szép a hangjuk.
Születését legendák ölelték körül, anyjának ily’ jóslat lebegett a szíve fölött menyasszony korában, mikor a kerti szieszta idején olvasgatott: „A te vőlegényed mostan vitézkedik, de nem hal meg, hazakerül, hanem azért ez a könyv is megszáll téged: akárhová eldugod, kinő a földből, nagy fa lesz belőle, akinek minden ágán csupa könyv terem majd, mint vadkörtefán a vackor."
Egész lelkületét gyermeki naivitás jellemzi, ennek egyik szép emléke az általa ősszállított babaszótár. De még inkább az a gyermeki személyiségéből megmaradt lelkiség, mely többször majdnem a halálát okozta. Mikor apja meghalt, az ifjú majdnem belepusztult atyja halálába. Csak Eszter nővérének gondos ápolása mentette meg. A világosi fegyverletétel után ismét önkezével akart véget vetni az életének, s korábban, mikor Laborfalvi Rózát anyjának bemutatta, az anyai harag elöl kiszaladt a kertbe, s ott egy bokor mögé bújik kedvesével. S talán halálát az az elkeseredés okozta, melyet a huszonéves feleség kegyetlen és durva bánásmódja mérgezett pusztító végzetté az aggkorú író szívében.
Ifjú korában készült képei egy feltűnően széparcú, merengésre hajlamos fiatalnak mutatják, melyből riadt szempár néz át évszázadokon keresztül.
Betegségre amúgy is hajlamos volt. Pápai évei alatt olyan súlyos beteg, hogy már-már életveszélyesen legyengül a szervezete, s emiatt kedélybeteg is lett. A féltő szeretet Kecskemétre viszi, ebbe az alföldi nagyvárosba, amelynek szellemi élete ekkor kezd kibontakozni. Ott erősödik meg, és saját vallomásai alapján itt érik íróvá.
Írásképe szép és formás betűrengeteg, végtelen áradás, apró és jól formázott szavak hosszú regimentje.
Gyermeki maradt életvitelében is. Korán kelő volt, szigorral nevelték egyfajta pedáns életvitelre egészen kiskorától kezdve, s mindezt megőrizte életének alkonyában is. Mindig kitűnő tanuló volt, első eminens, aki először latinul, görögül és németül tanul meg. Majd később franciául és olaszul is. De sóvárgás élt benne az angol irodalom után, s hogy Walter Scott, majd a későbbiekben Dickens műveit olvashassa, megtanul angolul. Az első regény, melyet a legnagyobb csodálattal olvas, az a felföld nagy írójának műve, az Ivanhoe.
Egész életében megmaradt olyannak, amilyennek a sorsa megteremtette: pedánsnak, kiválónak, jóságosnak, megbocsátónak és türelmesnek. És gyermeki módon hiúnak. Megnevettető anekdota járja róla, mely szerint egy alkalommal visszamondott meghívás után saját bronzból készült mellszobrát küldte el meghívóinak.
Mindezen alig észrevehető életrajzi vonatkozások magyarázzák írói nagyságának alapját és kiteljesedését. Mert a gyermek felnőttként is képzeletének és naivitásának szent és igaz szolgája maradt. Minden téglából új falat álmodott, az életében feltűnő emberekből regényhősöket támasztott, s azokat saját mitológiával vett körül. Alakjaiban nincsenek nyugvópontok vagy meghátrálások. Legyenek azok jók vagy rosszak, töretlen akaratosság munkálkodik bennük, keresik emelkedésük grádicsait, s a bukásukat heroikus akarattal élik meg.
Mindenképpen ez Jókai írásművészetének könnyű titka és megejtő varázsa.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika