Zilahy Károlynak is csak negyedszázadnyi élet adatott meg, de e huszonöt év maga volt a viharos tenger, mely egy egész sziklafalat volt képes szűnni nem akaró ostrom alatt tartani.
Erdély szülötte volt és protestáns a székelyek és a protestánsok acélos akaratával és megingathatatlan szívósságával.
És egyben arisztokrata is volt az arisztokratizmus fennköltségével és gőgjével. E három lelki irány metszéspontja valódi robbanás volt, amely nem kímélt tekintélyt és nem ismert meghátrálást.
Már tizenötéves korában felfigyeltek tehetségére, mikor egyik tudósítása megjelent a sajtóban.
Nemcsak akarata, nyelvtehetsége, szorgalma és nagyvonalusága repítette, hanem saját zsenialitásában való hite is.
Pintér Jenő azzal vádolja, hogy barátainak kedvezett a kritikáiban, s kit nem szeretett, azt kevélyen és éretlen gőggel támadta.
Már egész fiatalon szembekerül a katolikus egyházzal, mikor az egyik katolikus újság nyilvános elégetését tervezi.
Később Aranyt és Vörösmartyt is támadja, de Teleki László, Katona József és Vajda János első és igazi értője volt.
Zilahy keveset élt, de a hamar ellobogó életek messzebb lángoló tűzzel világítanak. Ezért láthatta meg Arany korszerűtlenségét előre, ezért kerülhetett szembe az időskori irodalmi végelgyengülést dühödten védő Gyulaival.
Végül Zilahy volt az első és sokáig egyetlen igaz értője Bajza Jenőnek, akinek életművét összegyűjtötte és kiadta.
Pedig nem volt gazdag, s az iránta táplált tisztelet is csak a tehetségének, meghökkentő állításainak, előrelátásának, jogászi képzettsége révén megingathatatlan vitaképességének szólt.
De a másik oldalon álltak az ellenségei, akik az idő múlásával egyre jobban gyarapodtak. Néhány év alatt lefolytatta az összes irodalmi párbajt a maradiság ellen.
És ez a harc nem a felszínen kezdődött, hanem a magyarság mélyeiben. Ahogy a kanyonok is a földalatti rétegek ütköződésével formálódnak, úgy került szembe a nyugatiság felé elgyengülő Gyulai-kör Zilahy törzsökös keleti fajtájával. Mert Zilahy a legmélyebb magyar rétegeket féltette azzal az orientációval szemben, melyben erősebb az irodalmi import, mint a szellemi export.
És ahogy ezek a földalatti rétegek egymásnak ütköztek, sziklafalakká nőttek egymással szemben, melyek közt végérvényesen megszünt a kapcsolat. Két virtuális Magyarország épült egymással szemben az egy valódi helyett. Míg Gyulaiék vállán végérvényesen felemelkedett a külföldi orientáció, addig Zilahyék magányos harca tragikus lemorzsolódás lett. S mikor Ady megszületik, hiába keresi a magyarság őskeleti fundamentumát, csak romokat talál, melyek közt szüntelenül eltéved, s leginkább megtéved.
Végül a Zilahy-Gyulai háború olyannyira hevessé válik, hogy tetleg bántalmazzák már az akkor halálos beteg írót. És már bírósági perek is árnyékolták egyre fénytelenebb életét, s voltak olyanok, akik párbajban akartak elégtételt venni egyszer varázslatos, máskor kíméletlenül sértő szavaiért.
Zilahyt ráadásul a tüdőbaj is emésztette, s a huszonötéves kritikus sírba szállt. Utána csak nagy csatáinak komor szófalai maradtak, de a költői és drámaírói hagyatéka olyan volt, mint élete. Töredék.

Fráter Györgyről kezdett írni nagyszabású tragédiát, de csak néhány oldallal készült el. De még ezek a konok akarattal teleírt lapok is nagy drámaírót sejtetnek, s talán ezért van okunk elhinni neki, hogy aTeleki gróf hírhedt Kegyence Bánk bán méretű mű.
Halála méltó volt életéhez, Ariosto Örjöngő Loránt című eposzának fordítása közben esik ki a toll a kezéből.