Voltak idők, mint a középkor, amikor a hitetlenséget tekintették minden bűn szülőanyjának. A mai időkben viszont fordult a kocka sokak számára. A hitetlenség sokak szemében nemhogy nem bűnnek, hanem egyfajta természetes állapotnak számít.

De vajon milyenek is a hitetlenek? Válaszul álljon itt az alábbi tanulságos történet (Ferences Közlöny, 1938. február):

„Sir Simpsont, a kloroform hatásának felfedezőjét, egyszer megkérdezte egyik tanítványa, mi a véleménye a hitetlen emberről. A tudós egy pillanatig gondolkozott, majd ezt a választ adta: – Egyszer láttam egy férfit, aki nyakszirtje alsó részébe lövést kapott. Még egy ideig élt, úgy hogy a feje ép volt, de a teste és tagjai teljesen bénák. Amikor az orvos megkérdezte, mit érez, így válaszolt: „Egészen jól érzem, ki vagyok: egy ember élő fejjel és halott testtel, amelyek egymással titokzatos módon összefüggnek. Ilyen a hitetlen ember: halott lélek, amely titokzatos módon össze van kötve egy élő testtel!”

Aki hisz, éspedig Istenben, tudja, hogy neki a „nehéz helyzetek”-ben egészen másképpen kell viselkednie, mint annak, aki nem. Erről is lássunk egy történetet (Ferences Közlöny, 1938. május):

„Spanyolországban történt. Az egyik kis iskolás lányt megkérdezte egy kommunista:
– Hát te mi vagy?
– Katolikus vagyok – felelte a kislány ártatlanul.
– Tudod-e, hogy hatalmamban áll ezért megölni téged? – ordított rá a kommunista. – Mit mondanál akkor?
– Imádkoznék Önért!

Krisztus szólt ennek a gyermeknek ajkáról. Szégyenkezhetünk mi felnőttek, amikor nem az életünkről van szó, óh nem, hanem csak egy megjegyzést tesznek ránk, vagy nem elég udvariasak velünk, és máris a legindulatosabb szavakkal kikelünk magunkból. Mennyivel szebb, nemesebb és ferencesebb lenne, ha ilyenkor inkább egy rövid kis imára nyílna ajkunk!”

Igen, más szavakkal többet ér egy csepp méz, mint egy hordó ecet. Aki valóban hisz, mindent alárendel Istennek. Nem veti meg ugyan e világot teljesen, de nem is hódol neki mindenben, és Tertullianusszal vallja: „Ha a lélek az égben időzik, a test a fájdalmakat nem érzi.” Mondjunk hát búcsút mi is a hitetlenségnek!