A magyarság nagyobbik részében még ma sem csillapuló megkeseredettségtől fájdalmas ez a szó: Trianon.
Jelentés ma is tőr, mely keresztülszúrta az ezer, de ha a magyarság ősi időkbe visszanyúló európai létét is idevesszük, a nemzet több ezer éves történelmi tudatát. Talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk, mélyen belevágott a tőr a magyarság testébe, s úgy vágott ki hatalmas darabokat, hogy alig hagyott belőle valamit.
Túl közismertek a számadatok, hogy megismételjük azokat, és túl aljasak az iskolai tanítások ahhoz, hogy komolyan tudjuk venni mindazon hazugságokat.
Helyesebb mégis, ha a messzi időkbe visszanyúlva próbáljuk megmagyarázni az okokat. Kr. előtt sok ezer évvel ezelőtt több kivándorlási hullám ellenére is a visszaáramlás képes volt feltölteni a kárpát-medencei ősmagyar népeket, de a VI. századtól kezdve, a hosszúra nyúlt avar háborúk miatt, a szétfoszló Hun Birodalom területéről szkíta népcsoportokkal kellett feltölteni ez elapadó turáni rassz hatalmas fogyatkozását. Tulajdonképpen egy ilyen feltöltődésnek látszó visszaáramlást nevez az akadémiai történettudomány honfoglalásnak. Négy évszázaddal később a mongol betörések következtében olyan pusztulás következett be, mely megfelezte a magyar etnikumot, mely saját korában Európa egyik legnépesebb államiságát hozta létre. A nemzeti megerősödés a Hunyadiak korára 90 %-os etnikai fölényt produkált Európa második-harmadik legnépesebb államában, mely annak a tudatos nemzetpolitikának volt következménye, mely az általános jólét mellett ösztönözni volt képes a viszonylag magas népszaporulatot a magyarság javára.
A XVI. századi török háborúk, majd az erre ránehezedő vallásháborúk oly’ mértékű népességfogyáshoz vezettek, hogy az öt évszázadon át gyakran csordogáló, máskor beözönlő szláv csoportok egész nemzettestek etnikai arányát voltak képesek úgy megváltoztatni, hogy azok kultúráját, műveltségét képtelenek voltak még akár befolyásolni is.
Mivel a szláv munkaerőnél és szellemi teljesítményen (gyakorlatilag alig mérhető, hiszen ezen népek írásbelisége csak most kezdett kialakulni magyar és német hatásra, magyar és német közvetítéssel) messze túlmutató magyar szellemi és anyagi fejlődés jelentősebb volt, ezért a nemzetpusztító habsburg politika  tudatosan felfordította a magyarok rovására az etnikai határokat, s mindemellett pusztító németesítésbe kezdett.
1848 idején a habsburgi politika kártékony tendenciái odavezettek, hogy a szlávság, de még az erdélyi és felvidéki szászok  is a magyarság ellen fordultak. E népek kulturális és politikai harcát a külföldi egyetemeken tüzelték, hogy azok valójában sok ezer falu felgyújtásán kívül, a világtörténelem legbrutálisabb mészárlásait is felülmúló kegyetlenségeken túl mást nem voltak képesek produkálni.
Az évszázadok óta az e népekbe plántált gyűlölet izzó lávaként ömlött alá, s pusztításon kívül mást képtelen volt felmutatni. Az oláhok, tótok, horvátok és szerbek önkifejezési formái a tömegével agyonvert, kettéfűrészelt, meggyalázott, felkoncolt magyar férfiakon és nőkön kívül semmiféle szellemi, kulturális vagy politikai tettet nem tudott beleírni a történelem dicsőbb lapjaira. A Habsburg politika természetesen e népeket is cserbenhagyta, de egyvalamire azért ügyelt. A gyűlölet lángját tovább szította, s a bachhuszári parázskoszorújában táplálta azt.
Közben a nemzet önfeladása a habsburgi hivatalnokpolitika és nemzetvesztő árulásával együtt a szláv pogromok elől idemenekülő keleti zsidóság betelepítésével mélyítette tovább a nemzeti válságot. A zsidóság etnikum óriási aránynövekedése, a magyarság rovására történő előnyberészesítése, valamint a  magyarság gyenge ellenálló képessége, történelmi naivitása, túlfűtött idealizmusa odavezetett, hogy a huszadik század fordulójára a teljes magyar kulturális és tudományos élet németté és zsidóvá lett, s a magyar gazdasági élet, bankrendszer, ipar és kereskedelem teljes egészében elzsidósodott..
Az akkori – jelentősnek mondható európai mértékkel mérve is – sajtó 95%-a zsidó kézben volt, ezentúl a könyvkiadás egésze, s a színházi élet csakúgy, mint a zenei életünk.
Megkezdődött a magyar önfeladás korszaka, melyre tragikus következményekkel nehezült rá az I. világháború.
A négy esztendeig tartó világégés óriási áldozatokat követelt a magyar férfilakosság körében, s a hamis hírek keltése következtében elbukott háború miatt elpusztult a magyar nemzet természeti és anyagi javainak több mint a fele.
Ezután a rablóösztönöktől hajtott oláh, szerb, cseh és tót hordák szinte teljes egészében elpusztították és kifosztották a megmaradt gazdasági állományt, miközben irtó hadjáratokat vezettek a teljességgel jogtalanul megszállva tartott területeken belül is. ’48 legrémítőbb napjai tértek vissza, melyek abban az értelemben még borzalmasabb következményekkel jártak, hiszen a megszállók minden elvittek, még az alig mozdíthatót is. A közlekedésállomány 90%-át elrabolták, a síneket felszedték, a gyárak és üzemek teljes gépállományát kivitték.
S ebben az időszakba a hatalmas sebeitől agonizáló nemzetet elérte a végső romlás. A polgári pályákon érvényesülésre képtelen zsidóság neki uszult a nemzetnek, s az oláh hordákat megszégyenítő kegyetlenséggel pusztította a főváros, majd a vidéki Magyarország falvainak és kisvárosainak népét.
Börtönviselt gazemberek kiszabadulva megvalósíthatták legiszonyúbb vérgőzös álmaikat. Útjukat akasztófák, égő házak, fákra akasztott emberek elszárad holteste, brutálisan megcsonkolt emberek hullái, főbe lőtt gyermekek, üszökké vált falvak jelezték. Ezeknek a vadállati csordáknak két ellensége volt, ahogy kommunistának, szocialistának vagy liberálisnak hazudott leszármazottjaiknak: a magyarság és a kereszténység.
Templomi oltárokat vertek szét; amelyik kegyhelyre betették a lábukat, ott hányadéktól és ürüléktől lett meggyalázva minden, ami jóérzésű vagy keresztényi érzelmű ember számára szent volt.

"Egy bestiális zsarnokság települ a háborútól meggyengített emberekre. Az árapály elsodor végtelen áradatában városokat, nemzeteket, és földrészek részeit. A föld alatt vágtatva tesz tönkre házakat, felmegy a bankok márványlépcsőjén és elterpeszkedik az újság rovataiban. Ott, ahol úgy tűnik, hogy a megpuhult föld terem, ott habzik, mindenütt ugyanaz az árapály."

"Aztán jött Károlyi és előkészítette a bolsevizmus útját a fiatal magyar generáció oktatásával. A zsidó szabadkőműves professzorok tömeges kinevezésével, az iskolakönyvek bolsevik reformjával, a gyermekek lelkének rombolásával, a szülői tekintély rombolásával, az erkölcsi és hazafias elvek szisztematikus pusztításával, a nemi dolgok leleplezésével; mindezek a Károlyi kormány művei."

"Szamuely különvonaton utazta be az országot. Egy szemtanú a következő leírást adta: ' a halálnak ez a vonata zakatolt a magyar tájon át, és ahol csak megállt, emberek lógtak a fákon és az utcákon vér folyt. A sínek mellet gyakran találtak meztelen és megcsonkított testeket. Szamuely a vonaton hozott halálos ítéleteket és azok, akiket bekényszerítettek, sohasem mondták el, amit láttak.Szamuely állandóan ott élt, 30 kínai terrorista őrizte a biztonságát. Különleges hóhérok voltak a társaságában.A vonatban két szalonkocsi volt, két első osztályú részleg a terroristáknak volt fenntartva, és három harmad osztályú kocsi pedig az áldozatoknak.A hátsókban tartották a kivégzéseket, a folyosók vérfoltosak voltak, a holttesteket az ablakon dobták ki, míg Szamuely kis kecses íróasztalánál ült, a szalonkocsiban amely rózsaszínű selyemmel volt bevonva és tükrökkel volt díszítve. Egy kézmozdulata döntött életről vagy halálról."

"A három nép között (orosz, magyar, német - a fordító) akkora a különbség, hogy az események csodálatos
hasonlósága nem lehet a hasonló faj következménye, hanem kizárólag egy negyedik faj munkájáé, amely közöttük él anélkül hogy keveredne velük. A modern nemzetek között a zsidó nép az ősi keleti civilizáció utolsó képviselője. Elszivárog Jeruzsálem szétrombolt falai mellől és eszrevétlenül emel új falakat. Elszigeteltségét panaszolja, csodálatos módon azonban összeköti Jeruzsálem végtelen sok részét úgy, hogy az egész világot behálózza.Mindenütt vannak kapcsolatai, ami elmagyarázza, hogy hogyan szolgálja a kezéban levő sajtó és tőke ugyanazokat a terveket a világ minden országában.Ha valakit imád, akkor azt a világ minden országában imádják. Ha valakit meg tönkre akar tenni, akkor a rombolás úgy dolgozik, mintha azt egy kéz irányítaná. Forradalmat és anarchiát tanít másoknak, önmaga pedig csodálatra méltóan engedelmeskedik láthatatlan szabályzatának. Hogy tudta ezt a tervét elrejteni? Úgy, hogy az országok élére vak, sebezhető,megvesztegethető, perverz vagy ostoba embereket tettek, akik fedezték őket és nem tudtak semmiről. Ők pedig, a félelmetes szervezők, a keleti faj fiai biztonságban dolgoztak (emberek, akik tudták, hogy hogyan őrizzék meg a titkot)."

"Kevés a hasonlóság az elvont és határozatlan szláv, a robbanékony de hagyománytisztelő magyar és a meggondolt nehézkes német között. Mégis a bolsevizmus ugyanazt a hálót vonta mindhármuk fölé ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanazokkal a jegyekkel.A három faj temperamentuma a legkevésbé sem mutatkozik meg azokban a szörnyű eszmékben, amelyeket azonos mentalitású emberek valósítottak meg Moszkvában, Budapesten és Münchenben.
A pusztulás elején Oroszországban Kerenszkij volt először a központ, utána jött Trotzkij és árnyékában Lenin figyelt.
Amikor Magyarország ájult volt a vérveszteségtől, Kunfi, Jászi és Pogány vártak Károlyi háta mögött, és utánuk Kun Béla és csapata jött. Amikor Bajorország tántorgott, Kurt Eisner játszotta le a forradalom első felvonását. A második felvonásban Max Lieven (Levy) játszott, aki Münchenben kihirdette a proletárdiktatúrát az orosz és magyar bolsevizmus további kiadásaként.
A három nép között akkora a különbség, hogy az események csodálatos hasonlósága nem lehet a hasonló faj következménye, hanem kizárólag egy negyedik faj munkájáé, amely közöttük él anélkül hogy keveredne velük. A modern nemzetek között az ő rövidtávú emlékezőkészségükkel a zsidók, ha megvetik őket vagy félnek tőle, mindig idegen marad. Meghívás nélkül jön és akkor is ott marad, ha kiutasítják. Megosztott és mégis egységes. Lakóhelyét a népek testébe teszi. A törvényeken túl és azok fölött alkot törvényeket. Elutasítja a haza gondolatát de hazát rabol magának amelyet visz magával és meghonosít akárhová megy. Elszigeteltségét panaszolja, csodálatos módon azonban összeköti Jeruzsálem végtelen sok részét úgy, hogy az egész világot behálózza. Mindenütt vannak kapcsolatai, ami elmagyarázza, hogy hogyan szolgálja a kezéban levő sajtó és tőke ugyanazokat a terveket a világ minden országában és egy faj érdekeit, amely egy kis rutén faluban ugyanolyan mint New Yorkban. Ha valakit imád, akkor azt a világ minden országában imádják. Ha valakit meg tönkre akar tenni, akkor a rombolás úgy dolgozik, mintha azt egy kéz irányítaná. Az utasítások egy misztikus sötétségből jönnek. Azt, amit más népek esetén gúnyol és pusztít, az zsidók esetében fanatikusan védi és őrzi. Forradalmat és anarchiát tanít másoknak, önmaga pedig csodálatra méltóan engedelmeskedik láthatatlan szabályzatának.
A török forradalom idején egy zsidó büszkén mondta apámnak:' Mi vagyunk azok akik ezt csináljuk, mi, az ifjútörökök, a zsidók.' A portugál forradalom idején Vasconellos márkit, a római portugál követet hallottam a következőt mondani: 'A zsidók és a szabadkőművesek irányítják a Lisszaboni forradalmat. Ma, amikor Európa nagyobb része ki van szolgáltatva a forradalomnak, mindenütt ők vezetik a mozgalmat. Hogy tudták ezt a tervet elrejteni, amely az egész világot felöleli és amelyet nem egy pár hónap vagy akár év munkája? Úgy, hogy az országok élére vak, sebezhető,megvesztegethető, perverz vagy ostoba embereket tettek, akik fedezték őket és nem tudtak semmiről. Ők pedig, a félelmetes szervezők, a keleti faj fiai biztonságban dolgoztak (emberek, akik tudták, hogy hogyan őrizzék meg a titkot)."
(TORMAY CECILIA Bujdosó könyv)

E napok dühöngése ideje alatt megszületett a döntés, Magyarországot meg kell büntetni. Bolsevizmusa miatt pusztulnia kellett annak a népnek, amelyik a rátenyésző bolsevik parancsszavak és a tarkónak szorított pisztoly csöve mögött ellen mert állni.
Így ért össze és így találkozott az európai nagynemzetek, a szabadkőműves páholyokból kiordibáló zsidóság és a mindenféle szellemi vagy alkotói munkára alkalmatlan magyarországi zsidóság érdeke. Ennek a háromnak az iszonyú vegyüléke vezetett ahhoz a nemzetgyalázáshoz, mely maga után az európai kultúra legősibb népét, legősibb nyelvét, a középkori gazdálkodás szinte teljes egészét produkálni tudó, a kereszténység védőbástyájaként a mongolnak és töröknek a mellkasát odatartó nemzetnek az anyagi, szellemi, gazdasági és politikai lezüllesztéséhez vezetett.
De kik voltak a döntéshozók?
Olyan európai népek, amelyek évszázadokon keresztül rabolták és fosztogatták az összes Európán kívüli kontinenst. Olyan népek, melyek népirtásai és kegyetlenkedései százmilliós nagyságrendű pusztításhoz vezettek.
Olyan népek, melyek a magyarság hatalmas vérveszteségei árnyékában, melyet az a kereszténység és az európaiság érdekében folytatott, a saját dinasztikus háborúik lefolytatása mellett, a magyarság elárulásával elárulták a kereszténységet és az európaiságot is.

Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak Istene lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És néma, fagyott öblű kürtjeink, -
A némaságuk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt:
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

1920. június 8.