Minden irodalmi siker mögött ott áll egy szürke eminenciás, az az ember, akiről a közvélemény gyakran megfeledkezik, s akinek nevét és szerepét csak vaskos irodalomtörténetek említik meg.
Nélküle a költő és az író minden zsenialitása ellenére csak vándor a korok útjain, aki elvesznék a korán jött éjszakába nélküle.
Ez az ember pedig a könyvkiadó.
Szinte látjuk magunk előtt Csokonait, aki csak úgy juthatott az írott szóhoz, hogy eltulajdonította a debreceni kollégium pénzét.
Természetesen az irodalmi közvélemény könnyedén megbocsátja a nagy debreceni poéta tettét, hiszen enélkül szegényebbek lennénk egy hatalmas életmű zseniális ragyogásával. De Katona elbujdosása, Berzsenyi remetesége örökké tartott volna, ha valakik nem fizetik ki a kiadás költségét, vagy nem áll mögöttük egy-egy könyvkiadó.
Voltak híres kiadók, akik megkockáztatták a hatalmas anyagi veszteségeket, s voltak olyanok,  akik a szerzővel együtt meghurcoltattak a társadalom előtt. És voltak olyanok, mint Walter Scott vagy Honoré de Balzac, akik saját kiadójuk akartak lenni, és hatalmas anyagi veszteségeik miatt életük végéig törlesztették hatalmas veszteségüket.
A magyar irodalom is számon tart jónéhány remek kiadót, de köztük is különleges helyet foglal el a napokban elhunyt Püski Sándor.
Földműves családból származott, de jogi diplomát szerzett. Igazi könyvszerető ember volt, aki előbb könyvesboltot nyitott, majd könyvkiadót alapított. Felkarolta a hozzá hasonló, az évszázados paraszti sorból felemelkedő költőket és írókat. Hatalmas anyagi kockázatot vállaltak az akkor már a tiszaszlári vérváddal kapcsolatban felszólaló Erdélyi József felkarolásával, az akkor induló és a legmélyebb húrokra hangolt zenéjű Sinka István kiadásával.
De Várkonyi Nándor szellemi harcostársának, Kodolányinak is itt jelennek meg könyvei, és az akkor egyre inkább elszigetelt Szabó Dezső műveit is Püskiék vállalják.
Németh László és Veres Péter kiadásával az egyik leghaladóbb kiadóvá emelkedik a Magyar Élet Könyvkiadó.
Legbátrabb tette Bary Józsefnek a tiszaeszlári per vizsgálóbírója emlékiratainak kiadása volt.
A kommunista terrorállam létrejötte után a nyomdát elvették, majd később Püski Sándort igaztalan vádakkal börtönbe vetették.
Szabadulása után elhagyta Magyarországot, az Egyesült Államokba folytatta a könyvkiadói misszióját. Itt sem feledkezett meg hazájáról és a kinti magyarokról.
Miután a kommunizmus összeomlani látszott, hazatért. Annyi nélkülözés és küzdelem után korát meghazudtolva még két évtizedig küzdött a magyar nemzeti kultúráért. Klasszikus magyar művészek mellett elhallgatott nagy tudósok műveit is újra kiadta. Mindemellett modern magyar írók és költők megjelentetésével folytatta hatévtizedes küldetését.
Nem érhette meg a százéves életkort.
Mint hatalmas tölgy, mely egy hegytetőn hét évtizednyi vihar és katasztrófa után, kidőlt. Kilencvenkilenc esztendőt adott neki a Teremtő.
Az Isten küldötte volt ő is, kit a magyarság megmentésére rendelt. Az írott szó gyakran hatalmasabb fegyver, mint a lőpor vagy az ágyú.
Most már véglegesen Ő is a magyar irodalom része, ki joggal léphet be az örök magyar kultúra panteonjába…