 | | | 2025. április 3. csütörtök,
Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nyelvőrségben 1. |   | Ünnepek közeledtekor és egy friss halálhír kapcsán beszélnünk kell azokról az erőszakos és nyelvgyötrő germanizmusokról, melyekről már a csodálatos Kosztolányi is cikket írt 1933 februárjában. Egyszer olvastam a karácsonyi üdvözlőlapot, és szomorúan láttam, hogy kegyelemteljes és méltóságteljes ünnepeket kívánnak nekem. Pedig a magyartól mi sem lehet idegenebb, mint az ilyesfajta kusza jelzősszerkezet. Kegyelmes ünnep vagy kegyelmet kívánó szándék lenne a helyes, s az emlékezet is inkább méltóságos, mint méltóságteljes. Az egyik üzletből kilépve még sokáig gyötör a fülemben toporzékoló köszönés: - Viszontlátás! Mindannyian tudjuk, hogy a köszöntések és elköszönések egy letűnt világ romjaiként omladoznak tovább köztünk, s még inkább törmelékek, melyeket rohantunkban egymásra dobálunk. A köszöntések valamikor egészséges és kifejlett mondatok lehettek, melyek hosszú párbeszédeket vezettek be, s melyekben az emberi együttérzés és az emberi alázatosság egyszerre terebélyesedett önálló nyelvi szerkezetté. Az egyre gyorsuló világ egyetlen mondatszóvá vagy magában álló jókívánsággá görnyesztette ezeket az egykoron tartalmas és szép szövegegységeket, melyeknek saját szókészletük, stilisztikájuk is lehetett, külön gesztusnyelvet és szupraszegmentumokat tenyésztett az emberi jellem és a jellemtelenség köréjük. De ma csak grammatikájuk van, sőt maguk is csak grammatikai egységekként viselik tetszhalott állapotukat. S mára már a határozóragot is elirigyeljük tőlük, leamputáljuk végtagjaikat, s látszatboldogsággal éljük meg, hogy e szent nyomorékok közöttünk tovább nyomorodnak. Egy pincér – miközben a szomszédos asztalnál egy kövér úr igyekezett magát a székbe belepréselni – komor és ellentmondást nem tűrő hangon vallatta a mindezen próbatételekre felkészületlen vendégét: - Mi a kívánság? Egy újabb elnyomorított szó egy nyomorék mondatban. Mikor éppen távozni készültem, egy gyönyörű fiatal lány kedves és csengő hangon érdeklődött táplálkozási szokásaimról, s némileg meg is lepődött azon, hogy délben szeretnék ebédelni. Mielőtt hagyta volna, hogy fiatalságának és szépségének legalább a tekintetemmel hódoljak, feltett egy ahhoz hasonlatos ostoba és nyegle mondatot, mellyel néhány másodperccel ezelőtt kollégája már elborzasztott. - Tetszik-e enni levest? Megrázó lenne szemtanújává válni egy olyan jelenetnek, mikor a baleseti sebészet orvosa vizitkor megkérdezi az idős Erzsébet nénit: - A villamos alá tetszett esni? * |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika