Néha megtörténik, hogy az álmok valóra válnak.
Nem gondolom, hogy ez túl gyakran esik meg, pont ezért még becsesebb, ha részesei lehetünk.
Velem most megtörtént. Sokszorosan is.
Bevallom, én sohasem terveztem, hogy valaha is saját irodalmi lapom, lapunk legyen...
Lám, most mégis ennek a portálnak a nyitó sorait írom 2007 decemberében, ezen a hideg, fehér, igazi téli napon. 
Ígérem, ezennel rövid leszek, hiszen a fent olvasható remek köszöntőhöz sok mindent nem kell, nem lehet, nem is szabad hozzátennem.
...ez is egy megvalósult álom.
Hiszen olyan alkotótárssal együtt tehetem a dolgom, indíthatom el ezt a sok szépre hivatott irodalmi újságot, mint Paál Zsolt, az Aranylant másik tulajdonosa, akinek neve biztosíték arra, hogy az irodalomhoz, művészetekhez kolostori alázattal és tisztelettel közeledhessük, - személyében értő szem, fül és kivételes tudás, valamit tehetség kísér minket nap mint nap.
Olyan remek szakember, informatikus-mérnök vigyázza lapunk műszaki hátterét, mint Mészáros István, és több nagyszerű művész, köztük Németh Andrea grafikus, Tornyai Tibor festőművész és Kónya István, a lant európai hírű mestere emeli portálunkon a látvány és a hangzás színvonalát.
Mondom, néha az álmok megvalósulnak.
Megérdemelten, vagy annak híjával, most nem vizsgálandó.
De lassan magam is elhiszem, - és az Aranylantot ezennel én is útjára indítom.
Abban bízom, hogy ezt sokunk örömére és megelégedésére tesszük.

Budapest, 2007. december vége.