Mit mertem szólni én,
Hogy tagadnod kelljen?
Ha neveddel büszkén
Dalom díszítettem:
A hírnév az enyém.

Én csak azt kerestem,
Hogy’ dicsérjen szavam,
Nem néztem semmit sem,
Mikor kóboroltam:
Csak saját érzésem.

Mondd hát, mit kértem én,
Mi szíved bánthatja,
Vagy túl nehéznek vél?
S most engem elhagyva
Szörnyű maszkot vettél.

És szemed oly vádló,
Merev, s halál-hideg:
Hogy szívem gyanakvó,
Dalom vakmerő lett,
S esztelen minden szó --

Így azt követelem,
Hogy szíved szólaljon
Meg a védelmemben,
Ne hagyd, hogy szép dalom,
S bájod odavesszen.



The Mask 

What have I dared to claim
That you should thus deny?
If I have used your name
My songs to beautify
Mine is the greater fame.

And I have ever sought
But to proclaim your praise,
I have regarded naught
When wandering by your ways
But truth, my only thought.

What favour did I ask
That might constrain your heart
Or heavier make your task?
But now that you depart
Wearing a dreadful mask.

And those accusing eyes
As still as death and cold
Making my soul surmise
My song grown overbold
And all my words unwise --

Now is my claim from thence
That you should hear your heart's
Pleading in my defence
Before your praise departs
And all your grace goes hence.