Ledőlt falak mögül a fény
szikrákat szórva hívogat.
Csábító csillogó remény
jövőt ígér s jelent mutat.

Mehetsz akárhová ma már,
a szíved úgyis itt marad.
Amott egy gazdagabb bazár,
de itt vagy mindig önmagad.

Hiába fáj megannyi seb,
hiába olykor vak homály,
s van út, amely ma fényesebb,
csak itt nem lesz térkép a táj.

Mert itt a hömpölygő Dunán
ma is hajó a dinnyehéj,
Mert itt nem csak sejted csupán,
miről is hallgat lent a mély.

Mert hol karjában ringatott,
s ahol ma nyugszik Nagymamád,
- lehetsz élő, vagy már halott, -
örökre az marad hazád.