Sok selymes bőrű öntudat,
ránctalan mosollyal fénylő ego, habzó akarat
feszül a szájon, s rakoncátlan időnk nem téma már,
magukba néznek magukon át, s nem látszik, hogy
mi is voltunk, vagyunk, s nem leszünk már mások,
és sorsunk az örök dél-tengeri várakozás…
Ők előre futó, vakragyogású vágyak között élnek,
s reménylett jövőjük napba szédülő kártyavár,
szerelmeik egész darabokban, mint vakolat hullnak,
a rész lángja sorsuk, de övék a holnap, a tegnapi táj…

2022-06-26