Árva nyár hull árva csöndbe,
kévék, rögök összekötve,
árvaságunk gépbe szőve,
csont-árny mögé elrejtőzve,
dalban, lángban, szélvirágban,
szirom árva minden nyárban,
némult szívű éjszakában,
nappal izzó árvaságban,
szél se mozdul, az is árva,
aki mozdulását várja
árván megyen túlvilágra,
túlvilági lelencházba,
minden látja, minden várja,
örök  karját kitárja
földöntúli árvaságra;
másvilági árvaságban
csöndek tövén pókfonál van,
rezdül, csendül árva szellő,
hazatér egy vén tekergő,
sorsát ejszen sose bánja!
magát adta árvaságra,
szép hazáknak szép határa,
dombos-völgyes lenge bája,
árva lélek kis-világa,
madártollak pihe-álma
velünk jutott árvaságra,
csöndbe zördül, csöndet nyaggat,
árvaságra víg nyugalmat,
meglelt álmot, messzehangzó,
jó hírt hozó szép harangszót,
nagyon kéri, nagyon várja,
hogy ne jutna árvaságra,
summás sorsát mind siratják,
árvaságát szép szavakká,
verssé, dallá így simítják:
szíve többé sose fájjon,
sorson hagyott árvaságon.
Önsorsrontó, életbontó
árvaságtól, létziláló
mord magánytól,
idő nyűvő csalatástól,
óvjad Isten, óvjad Élet!
Minden szabad, s minden árva,
önnön világába zárva,
s a világ minden óriása
Árva nyárban árva dalnok,
vérző szívű rút akarnok,
árva nyárban árva álmok,
árva rendben árva átok,
minden sziszeg, minden árva,
harangszavú kolostorába zárva…

2024-08-13