Nem mélyedsz el, csupán nézel,
rajzolt képet, filmet, aktot.
A lényegig ritkán érsz el,
a látvány vonz, fészket raksz ott,
ahol puha fotelágy van,
s manna is jut: chips a szádban.

Mert az számít, aki posztol,
a válasz gyors, szavad fegyver.
Ujjad hegyén ül a foszfor,
lobban a láng, nem is egyszer.
Villan a szem, villám-egér,
ha lájkolnak, bármit megér.

Este bulvár, intim éjjel,
hatvankilenc csupasz álom,
A csúcsra jutsz puszta kézzel,
a képzelet csókja szádon.
Csöpög a nyál, száraz öröm,
s reszketsz, mint a hab a sörön.

Kíméletlen jön a hajnal,
szemet szúr, ha üt az óra.
Kezdődik a baj a bajjal,
rádöbbensz a semmijóra.
Bezárul majd' minden ablak,
s nem lesz helye a szavadnak.