Az büszke láng, ez pernye sem,
betűk, szavak, mind egy kupacban.
Pár félkövér, sok teljesen,
s hátunk mögött még több tucat van.

Megőrzöm azt, nem értem ezt,
a fájón gyakran meghatódom.
Hol pengeél, hol célkereszt,
hol tánc csupán egy vézna dróton.

A többi csend és sejtelem,
de aztán újra szikra pattan,
és ébredünk egy szebb helyen
pont úgy direkt, mint öntudatlan.