Téged áldó, simító két kezemmel
magam varrom királynő-palástod,
gyémánttal, gyöngyökkel díszítem,
merítek álmom csilló tündértavából.
Éjszaka volt, örökre egyek lettünk,
csodákat súgott a hótiszta tavasz,
színezüst szikrát szórt felettünk
lovad szép patkója, s ölelt a vigasz.
A hold is mosolyog, szerencsés fickó,
már sem illat, sem virág nem hiányzik,
csakis két karod kell, a forrón ölelő,
mely arannyal vonja be a világot,
csakis két karod kell, a forrón ölelő,
mely arannyal vonja be a világot.