Szeretem a tömör csendet,
a lélegzetnyi apró szösszenet
egyhangú, monoton világát,
szeretem a pislogó lámpát,
vagy a vergődő gyertyafényt,
a halk szívdobbanást,
az ölembe hanyatló regényt,
a semmibe révedő ködös tekintetet...

...az ámokfutó bolond világ
kinti csörtetése sajogva tompul
a szürke házfalon,
a múlt lezárult szánalom,
a jövő vajúdó fájdalom,
de nem érdekel...most,
csak a csendek bogarásznak bennem,
pislog a láng, ahogy megrebben,
borostás állam a szédülés égszínkék vizébe csobban,
nehéz szempillám az álmok fövényén koppan,
s végtelen nyugalmat áraszt a csend...

de nem nyughatok, mert odakinn
állig fegyverben, irigyen figyel a Rend.

Vetés 2009 08 5