 | | | 2025. április 4. péntek, Izidor napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Úton | |
A vonat most se késett, csendben elhagyjuk Pécset, én mélán ellebegek búcsúznak az álmos lakótelepek. És azok is miket itt hagyok: könyvek, tollak, takaró, a párna. A fakó hétköznapok.
Később már kevés az ember, csak néhány lámpa röpköd halkan, mert jobban nem mer. A messzi tereken fátylat bont a köd, az idő lassan csend lesz majd végtelen. A fák is megállnak bölcsen, józanul lassú tánca az ágnak , a szél lopva átvonul.
Az élet puhán andalog, idebent a sok néma fülke, vendégeik fáradt, szürke angyalok. Szemükben a jót keresem, és a száz olcsó lélek tekintete meredten súgja:” Csak teszem a dolgom: élek.”
Köztük leltem vigaszt, de szemem nem soká virraszt, lomhán falnak dől a fej, melyben ring álom és sok más. A következő állomás: Szombathely.
E város szült: erembe most is visszatér a sok kihűlt messzi tér és lágyan borulnak rám. Hisz itt sétált, itt volt diák anyám. Fiúk súgtak neki a cukrászdákba mikor arcát nem fedte bús barázda. Apám is udvarolt: csendes utca, puha hold, jáspis és a béke odafenn, végül szerelem.
Volt otthonom egy zöld bérház, sápadt fala már nem ép, gondolatom gyakran ide méláz: milyen is volt itt rég? De nincs már emlék, csak pár foltos fénykép. Csupán ennyi, hagytam mindet elveszni…
Előttem már az ismerős földön heverő finom ősz, az este meghitt. Érzem jó itt. Ez már az otthon, a kék porban lebegő Sopron.
2006. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |