Úgy mentél el,
mintha sohasem jönnél vissza,
és úgy jöttél vissza,
mintha sohasem mentél volna el,
- én csak álltam és vártam,
szívem mélyén sötét veremmel,
s mire felébredtem, láttam,
hogy halott rögök játszanak kezemmel...

…de neked mindegy volt,
mert már messze jártál,
túl a sötéten, hol megfürödtél
férfiak szemében.

...csak én fázom, mint kivert eb,
csak én várok, mert kivettek
álmaimból és most félek,
hogy nem lesz út, min visszatérhetsz,
- de érted remélek, míg élek.