Rám borul az estnek leple, zavart csendbe fon. Elröppen az összes lepke, a boldogságom...
Lehull a fény, csenddé dermed. Szürke a test és árva, az ima is, elhagyja a termet. Kúszik az éj, undok lárva.
Csak lenni így, örökre bújva, mikor foszlik fény és illat csak hinni, hogy lesz még újra, de az élet...elillant.
2003-2010
|