Mindig itt vagy
álmaimban:
szédült boldogsággal
fátyol-kék hajnalban,
emlékeink bűvében,
mikor elér az áhítat:
szobádban - átszellemült
ragyogásban.
Éjfekete égbolt
csillagporos szikráiban,
ha harangjáték
emlékét hozza felém
a lágy esti szél,
s a harmatos rózsaszirmok
bársony bíborában.
Mindig itt vagy
morajló tenger
hótiszta habjaiban,
szemed tükrében,
ha szeretteidet öleled.
Könnyeim megváltó cseppjében
is ott vagy,
s a szívemben, ahol megszülettél.

(Gyurkának születésnapjára)