Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék, elűzve a téli, rossz napokat - mindet, elég volt a sötétből, tűnjön az árnyék: zümmögő napsütést akarok - tüzet!
Látni akarom a friss rügyet, ha fakad, hogy új ruhát kap a gesztenyefa ága; te pedig bátran szívemre bízod magad, hogy elvezesselek egy szebb világba.
Sok zöld levél halkan, zizzenve lebben, nincs hang, mi súgna ennél édesebben, fénylő s kegyelmes béke ébred bennem;
semmi sem fontos már, csakis mi ketten. A parkban tán' enyhe szellő sem rezdül, …s látlak, ahogy jössz az úton keresztül.
|