Mért nem teszed édes gyerekem már le a
játékodat és nem mosod arcod, fogad,
estére hajolt már (levegőt szív - tüde-
jében sok azűr még) emelődjék fene-
ked fel, ha te hozzád! Mikor én voltam a...
Most már elegem lett!
(Tercel, különös látni e perccel fater
arcát ahogy átlát, ahogy intézi a
dolgát velem éppen. De megértem! Nehe-
zen küld, hiszen ő ült helyemen most.)
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
