2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Előszó egy haikuhoz
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Baksai Józsefnek

Sodor valamit az ár.
Szürkül már - alig látom.

(Pár méterre ülök a megértéstől,
és dobálom a kavicsokat,
próbálom eltalálni azt a valamit.
Csobbannak a kövek, elnyeli őket a mélység.)


Egy kavics.

A folyón a pára
éppen távozó lelkek
imbolygása.
Soruk a partig tekereg,
fonódik, gomolyog,
fojt szaguk.
Tőlem alig hűvösebb
levegőben nyitva
áll az ősz szarkofágja.

Egy kavics.

Párizsban, egy múzeumban,
japán turisták fényképezték
a kisebbik fiam.
Azt mondták, olyan nagy kék
szeme van, mint hogy náluk
a manga figurákat rajzolják.
Majd odébbálltak világító
Eiffel-tornyokat vásárolni.
A fiamat tisztázni vitte a párom,
én ott maradtam a másvilágon,
azzal a ki tudja honnan rabolt,
ősi szoborral.

Egy kavics.

Minap nézegettem Baksai festményeit.
Azokat, melyeken mitológiai alakok
riasztják halálra az óvatlanokat.
Szörnyű felismerés volt, mintha
magam is közülük való lennék, és
mintha mindenki közülük való lenne,
és mintha a jövő évezredre készülődő
mitológia most gomolyogna
ki ebből a ködből.

Egy kavics.

Arra gondoltam, hogy bevásárlóközpontok
polcainak hátfalára kellene festenie
a festőknek, oda kellene írnia az íróknak.
Hátha elfogy egyszer a termék.

Egy kavics.

Nincs kedvem már dobálni sem.
Csak üldögélni szeretnék.
Jobb híján hallgatni ezt a szürke-barna
folyamot, és azt képzelni, kék,
mint a fiam szeme, fölötte a pára
könnyed, amely hamar felszáll.
Csak ülni behunyt szemmel, némán,
és várni, hátha leúszik végre
az árral az a valami,
és marad róla emléknek csak
egy jegyzet:

Őszi ár sodrán
kidőlt partról felkapott
uszadék forog.


Baksai József festménye

 

Baksai József: Khimaira c. festménye
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007