I.
Hangokat siratok
befelé kiáltva,
hiába foglaltam
szavakat imába,
csak dadogni tudok
bércek orma mellett,
lehajtom a fejem:
- csak ennyire tellett.

II.
Hűlt szerelmek kis hamuját
kotorászom emlék-piszkafával,
máglyák helyén Főnix helyett
tépett szárnnyal tart most rendet
az emlékcsend, meg a korom,
- bú társként a csapzott kék madárral.