Fekszem a földön, a fegyverem töltve, célkeresztemben egy ember mozog; más nyelvet beszél, másképpen érez, feje fölött - a széllel - más zászló lobog.
De vére éppúgy pirosra festi a földet, ha puskám csövéből kiszáll a halál, átvillan rajtam, mi lesz, ha én nem, de ő lesz a gyorsabb, és szíven talál...?
Egymásnak estünk martalóc ésszel, vad mámor üli meg véres agyunk, politikusok ugrattak össze, s észre sem vettük, hogy bábok vagyunk.
De anyánk éppúgy aggódik a front mindkét végén, kezét tördelve, mert félti fiát. Mikor lesz vége? - kiált az égre. Meddig kell halnotok kereszthalált?
|