A tűz a fákon, és az éjszakákon,
a víz a földön és az égen át,
a hang a csenden (egy vitorlavászon),
a könny a szemben tudja meg magát.
A szél az úton, és a múlton ébred,
a nő ma még a férfi oldalán,
(magokba bújik el a gyáva élet)
s hajolnak élők minden holt után.
A lélek álmon, alvó éjszakákon,
a sóhaj tenger szagú mélyen át,
a csend a szívbe szúrva gólyalábon.
(A fény a porba űzte önmagát.)
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
(saját fotó)
Tartalomjegyzék
Publicisztika
