12 év – 12 szonett 1999 -2010
1.
Augusztus volt. Szöktem, menekültem, Buda várt rám, s virágos keblére vont. Világrobbanás volt ez, fordulópont: a kertben rózsa nyílt megrészegülten.
A szem, s a szív szeksztánsai bemérték Szépvölgy, Zöldmál és Törökvész tájait: - s hátrahagyva Debrecen szilánkjait - lankák szép zöldjeit szívembe vésték.
A város kacagott, s én, mint a bölcsek, élni vágytam, hogy mindenkit köszöntsek, s elhittem: átlátok minden üvegen...
Én most meg foglak menteni, türelem! - szólt Buda, s ölelt ezer finom dolog... Rég volt. De az emlék aranylón csobog.
Budapest, 2010. szeptember 28. |