12 év – 12 szonett 1999 -2010
2.
...és most álmodom azt a régi estét, mely az édes múltból egy percet mutat: egy intés ez, csupán egy félmozdulat... - de kapcsot old, és nyitja a szelencét.
Kedd volt, tán' egyike az utolsóknak, mely egybefűzi a jövőt s a múltat, s melyről nem tudni előre: búcsúztat. A kép lebeg: vízen egy papírcsónak.
Több este már nem volt. A kedd árnyékolt, - s helyetted ott maradt a bíbor égbolt... Csak egy régi véset jelzi a padon:
(már nem piros, csak mint egy kaméleon) - ott jártunk a dombok nyáresti hátán, de már nem ketten megyünk, csak én, árván.
Budapest, 2010. október 3. |