12 év – 12 szonett 1999 -2010
6.
Aki árva, az halottabb, mint a holt, és csönd támasztja meg háza oldalát: vak lesz, bár utak hasadnak odaát, - de addig nem jut el az elbitangolt...
S eltemet mindent a zilált képzelet, - bent érleli ki nem csirázott vétkét -, nem használ semmi, és görbülhetsz kétrét, - vitorlád nem fogja be a kék szelet...
Ekkor felsóhajtasz: vágyaid szava ha valósággá válhatna valaha... De kívántad már ezt sokszor, elégszer,
s lásd, mivé tett az akaratos kényszer?! Kipereg két kezed közül jutalmad: várj, majd a föld, majd a rög betakargat...
Budapest, 2010. október 7. |