12 év – 12 szonett 1999 -2010
12.
Én városom, Buda! Vakon szeretlek. Utószónak mit lehet még mondani...? Nem teljes az életem, e mostani: s mi hiányzik - marad örök keretnek...
Keret, melyben feszül egy foszló vászon, festmény, melyen a szín borongós, sötét; némán hordom létem éjszín köntösét, és vigyáznom kell, másnak ez ne fájjon.
Itt élek a hegyen, szól hozzám a táj, lehetnék japán, olasz, svéd vagy maláj - de a budai kertek, fák és repkény
csak magyarul beszélnek, egy a refrén. Fillér út, Rügy utca - kedvesek, görbék, és enyém mind. Igen, enyém e környék!
Budapest, 2010. október 9. |