 | | | 2025. április 3. csütörtök, Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Emlékezés | | Ma egy régi dal visszatért, lágyan békélt meg bennem, oly szép volt egykoron, mint a Luxembourg-kertben az orgonák illata, mint hajnalban az áhítat… mint halódó galamb egy alkonyon, rózsákat gyújtott, és ezernyi templomon átszaladt, majd elhamvadt, mint a Notre-Dame felett a nap, - ez nekem, mi Párizsból megmaradt. Az őszi estek, úgy estek szívemre, mint a Montmartre fényei, s ahogy nyíltak, mint lampion egy parkban, - ragyogva hulltak, s kihunytak halkan, de amott, a Szajnán túl, megáradt az este hullámzott és zúgott, s konokul, ellepte tüzével az utat. Kihunyt a nap, csak a templomi szentek ballagtak az estben. Hiába kerestem a békét, szívem dobolta emlékét a mának, s talán soh’sem hallgatnának, ha nem törne rám valami más, az elmémre hulló fáradás. Éjszaka lett, a város megállt, csak egy csengő muzsikált… Lombokon izzik a lámpasor fénye, aranyló ujjakkal lángokat gyújt egy ablak ezüstjébe. Messze a város felett, az égbe ereszkedett a hajnal, házaknak verődtek a szelek sötétkék sóhajjal, az utcák, mint vörös torok, - kirajzó emberhadat nyeltek a tűzfényű fasorok, - lángjukban szürke madár vacog, megteltek a lármás piacok, s a nap, mint izzó katlan, öntudatlan lobogott a házakon. Francia lányka énekelt halkan egy rőt arannyal fényes udvarban, mellette piros labda hullott az avarba, s ő megállt, s hallgatta az utak bús zaját, míg haját a szél szőke reggellé fonta. Zajokkal telt a lég, s az órák emelték a napot, s a háztetők vállukon vitték az eget, szobák fújták az álmokat szét, s megtelt tőlük a messzeség... |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |