Felvettem egy kavicsot, - nehéz sorsnak bús rabja -, földre zuhant egykoron, mint egy csillag darabja.
Kívül fényes, ragyogó, belsejében titok van, gyermek játszott itt vele, sok száz évvel korábban.
Tenger vitte sokfelé, majd a partra kihányta, gyöngynek hitte régesrég egy falusi leányka.
Vagy az Isten hagyta itt igézőn szép kacatnak: - meglássa a reménylőt -, s kik ezeken kacagnak.
1983
|