Ma nem történt szinte semmi:
e napot könnyű lesz feledni.
Most lomhán habot vet sajgó vérem,
- de nem panaszkodom, ígérem.
A konok csöndtől elnehezült lelkem;
ezt hagytad tegnap itt nekem,
s lásd, dermedtség vert tanyát bennem.

…délelőtt volt egy üde pillanat,
kajla vizslám nyargalt a hársfák alatt:
rád gondoltam, komoly nagyfiam,
ki uralkodsz felettem szelíd-zsarnokian,
…s ekkor átbújt a nap a felhők alatt -
és mosolyod a szívemig szaladt.
Vártalak.
Valahogy elvánszorgott így a nap,
itt-ott csillant pár zöld és kék üvegdarab,
olykor esőillat cseppent le a fákról,
kulcs zörrent, jött hír, de valaki másról,
rügy pattant, valahol dohogott egy vonat.
                              Hozzámvágtad hiányodat.

 Budapest, 2001.március 5.