 | | | 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hogy egyszer... |   | Hogy egyszer hazataláljak,
ahhoz szemedben kell keresnem menedéket,
s retinára csukott nyugalmat egyaránt,
fáklyák lobbanását csillagokba véssed,
ezekkel mutassák lelkem új otthonát.
Valahonnan leszakadtak a szavak,
tompa csattanással csapódtak a földbe,
mögöttük szájzárat imitál a ravasz,
mellbimbó-magasra ugrik a hét törpe.
Valami zenészből szakadtak ki álmok,
véres sörétekkel szitázik a reggel,
az eltalált szavak rángásává válok,
tömegsírba dőlök egy üres üveggel.
Csak egy ölelésre tapadok a mához,
mint a zománc égek egy lüktető sebbe,
valami vad lidérc tüzet gyújt és átkoz,
vörös vérsejtekbe épülök zörögve.
Csak a kísértések szűk utcáit jártam,
penésszel leheltek évszázados falak,
elmentek mellettem egy szó nélkül százan,
mégsem csattant porra a felhúzott kakas.
A csendek, azok jók, mert belülről jönnek,
bíbor serleg szélén terülnek a mára,
amíg hozzád értem - darabokra törtem,
mint a nitrogénbe dobott vörös rózsa szára.
Ahogy hozzád bújtam, elcsitult bennem a világ,
nagy kövek lebegtek, levetted vállamról a terhet,
már nem is lihegtek nyomomban a kutyák,
s magukba fordultak a mogorva vermek. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika