Tudjátok meg közel s távol!

Kismérésnek jó borától

szőlőhátú pincemélyen,

Lánycsók nevű szép vidéken,

ma is, akár réges-régen,

barát nincsen szomjan-étlen,

szőlőt itt jó gazda ápol,

tudjátok meg közel s távol!

Lenn a pince színe ében,

felviláglik bor fényében,

ettől lesz a gyáva bátor,

Kismérésnek jó borától!

S akiben a lét pislákol,

Ideérve majd fellángol,

issza a bort egészségben,

szőlőhátú pincemélyen.

Szüretkor meg, közel s távol,

a lé zúdul, mint a zápor,

nem marad itt senkin szégyen,

Lánycsók nevű szép vidéken!

Van is ezer aranyérem,

de nem az ül pohár szélen!

Ép lélekben ép a mámor,

Lánycsóknak a szép borától!

Tudjátok meg közel s távol!