Jöttem, mert küldve voltam,
érkeztem félig holtan,
ordítva rásóztam magam a világra...

Akik vártak, ünnepeltek,
zajosan teltek a percek,
emberbűzt öklendett a lámpa világa.

Azóta elvagyok, bár
ront a cipő, ront a gyár,
koldulok, a mindennap kényszere visít,

mint cipót, lopom a verset,
boruló elmém nyög hozzá tercet,
s a keskeny pallón vacogva átsegít.

2011 10 11