Még kapaszkodom beléd,
mint moha a sziklafalba,
mint a halott, ki vakon
vágy az égre, s kitakarva.

Még ölelnélek egyszer,
mint fészek a madarat,
mint a fű a mozdulást,
hol él és öl az akarat.

Vágyom a szád hideg kútját,
melytől enyhébbek a lázak,
s úgy érinti kezed ujjam,
mint szívet az alázat.