Ma is dülöngve jött az esti szél,
csontos vénség ez az Isten-adta!
Sírokra ült vagy hajba mászott,
s a fákat tépte, nyűtte vagy faragta.

Olyan lettem napról napra s tovább,
mint a kutya, minek nincsen ólja, -
piacon vagy állomáson reszket,
s az összes lábat megszagolja.

Ki hülyén röpköd, majd mereng és elvágy,
az a lombok közt a napnak foltja.
Mikor úgy van kedve, álma, dolga,
az esők lompos dühét eloltja.

S lámpák körött rajzik fények bolyha,
s az ég virágzik minden fényen…
Kongjál őszharangszó, duhaj módra!
Mulatni jár a gyilkos ösztönlényem.

Aki tollal írt rég, az kéjjel öl ma,
lefolyik az ég, s ring a távol partja,
az ágon csöppnyi eső gömbölyödik,
egyik világ a másikát így tartja.