Vigaszod még mindig finom,
szelíd dal egy mandolinon,
s ha őszi levél csörömpöl,
újra élek az örömtől.

Szemed még a nyárt idézi,
nyárral  szemed jó idézni.
Ujjam rajtad s minden éren,
megáll puhán és ledéren.

Szép ereid, lágy fonalak…
Ki vonta-e lágy vonalat?
Mind hogy lobog és vértelen!
Benned fénylik az Értelem.

Hajad lombján a bánatom,
virrad, mint fény az ágakon.
Hajad kegyes aranypára,
s lehull vállad templomára…